A legtöbben épp ezért választják ezt a stílust, mert itt megértésre találnak. Kamaszkorban (a jól ismert kamaszkori depresszió, "utálom a világot, senki nem ért meg" időszakában sok fiatal hosszabb-rövidebb időre megfordul ebben a szubkultúrában. Sokan azonban csak rövid időre. De sokan tudják, hogy nem rövid idejű "hóbortról" van szó.
Az én véleményem szerint aki hosszabb (mondhatni örökre) a kultúra tagja marad, már eleve olyan lelki beállítottsággal születik. Persze ezt kiskorában nem lehet egyértelműen látni, (vagy mire vélni) de amint eljut a kamaszkorba már elválik a dolog...
Az sem utolsó szempont hogy a sorsa úgy alakul az egyénnek,hogy ennél a stílusnál köt ki. Hiszen ha szomorú,elkeseredett valaki, úgy, hogy nem tud egyik percről a másikra túljutni, túllépni a csalódásokon, sérelmeken. Mert nekem is nem egyszer vágták a fejemhez, hogy "másnak van rosszabb sorsa is mint neked". Igen, ez valóban igaz, de nem vigasztal, és én attól nem leszek jobban, hogy másnak rosszabb. Elvégre mindenki a maga ura, a maga sorsát próbálja irányítani. Jóllehet, másoknak rosszabb de emberfüggő, hogy ki, hogy éli meg az élet dolgait.
A gothok között is többféle szemlélet van:
Akinek olyan lelke van az túljut a sérelmeken, ha elesik feláll s megy tovább,"majd lesz valahogy". De van aki elesik s nem tud, vagy épp nem akar felállni mert "minek ha úgyis elesek".
Miről is szól ez a szubkultúra? Szól az elmélkedésről, a szomorúságról, a komorságról, rejtélyekről, az Életről-és főképp a Halálról. Az élet-halál s bizonyos kérdések másfelől való megközelítéése.
Bővebben nem kezdem el fejtegetni,elvégre ezt nem leírni, hanem érezni kell. Aki érzi annak felesleges fejtegetnem.