A zafír égen túl

Néma már, az alkonyatban sír a táj.
Nincs fény, a hanton fekszünk Ő és én.
Egy női név hómárványba karcoltan,
Egy síró, örök éj.

Lásd, hogy merre megy az új világ.
És lásd célod, s nem végzeted vár.
És szállj, újra szállj szabadon,
Mert az élet szele már fúj
A sápadt zafír égen túl.

Égek, akár egy tüzes mag,
Hideg fényű messzi csillag,
Vakon száguldó tudat,
Várom, az út merre mutat.
Fáj, mit mögöttem hagyok,
Fájjon, én mégis indulok.
Szemem egy sugártól lesz vak,
S hív a fény, hogy induljak.

Izzó homok talpam alatt, célom rég mögöttem maradt.
A távolban egy ábránd fogad: élet s halál, mind ugyanaz?
Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz?
Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz? Te, kinek ha nem
mondják, magadban bízni sem bírsz? És mondd, mi kell,
hogy a világot ÍGY fogadd el?

Ref.:
Évek, lassuló léptek,
néztek, így hova érek
Képek - már semmit sem értek,
félek - de van megoldás

Évek, lassuló léptek,
néztek, így hova érek.
Képek - már semmit sem értek,
félek - de van megoldás.

Nem leszek egy kőbe vájt név,
Kereszten egy megkopott kép,
Elfelejtett régi évszám,
Emlék csak egy korhadt táblán.

Nem leszek egy kőbe vájt név,
Kereszten egy megkopott kép,
Elfelejtett régi évszám.
Emlék csak egy korhadt táblán.

Szóló: Pihe

Ref.

Álomvilág

Az álmok csak Terád várnak,
Viszik a vágyad, süvít a szél.
Ott, hol nem fáj a tegnap,
Rád vár a holnap, sodor az éj.

A csillagos ég föléd borul, szél simítja arcodat.
A fák beszélnek, hozzád szólnak, s te meghallgatod hangjukat.
Suttogásuk megnyugtat majd, ha bánat marja szívedet,
Ölelésük magába zár, és elragad a képzelet.

Mindenkire vár egy álomvilág,
Valóság lehet, ha szíved hallgat rá.

Ref.:
Az álmok csak Terád várnak,
Viszik a vágyad, süvít a szél.
Ott, hol nem fáj a tegnap,
Rád vár a holnap, sodor az éj.

A föld illata reményt hordoz, ősi ösztönt, képeket,
Az ég adja a szabadságot, hogy szárnyaljon a képzelet.
Víz hordozza életedet, és elsodor, ha élvezed,
A levegő sem halált hordoz, csak tiszta, szelíd képeket.

Mindenkire vár...

Ref.: Az álmok...

Szóló: Bazsi

Élni kell, hisz van még miért, ha érzed belül, elhiszed
Lehetsz más, és élhetsz másképp, mert csak tiéd az életed
Az álomvilág magába zár, de simogat, nem eltemet
Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed

Mindenkire vár...

Ref.

Árnyékdal

Wolfgang Mozart:
Az árvaság vak rémület.
Büntetés a felnőtt élet.
A sorsomat most hogy vonszoljam én,
egymagam?
Egy láthatatlan villanás
nem vezet már kézenfogva az éj sötét
és félelmes ölén.
Most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:

Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt már is hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?

A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:

Az árnyékom, hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földrerántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?

Félelem, mely fojtogat
Súlytól görnyed vállam
Faggatózó csend gyötör,
és nincsen válasz arra, hogy miért?
Rejtőzködő szemek
mégis tudom követ
az árnyékom követ,
és érzem, hogy egy napon elpusztít még!
Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell?
Nézd, hogyan lépjem át?
Félek a sorstól
Hogy lennék dróton rángó báb?
Hogy éljek így? Hogy éljek így?
Nincs válasz:
Árnyékom hogyan lépjem át?!

Az ördög csókja

Elfeledtem, honnan jöttem,
Egész múltam semmivé vált.
Fönt a szirten ez a régi ház,
Otthonom lett, s börtönöm tán.

Várnak rám valahol tudom,
Fájó titkom mégis fogva tart,
Egyre várom, jöjjön az éj.

Ref.:
Ezer éves átok ül a kísértetházon,
Éjfélkor az átok benne testet ölt.
Elgyengül testem, ajka rátapad forrón,
A vérem szívja, a csókja öl.

Ezer éves átok ül a kísértetházon,
Éjfélkor az átok benne testet ölt.
Éjfélkor, ha eljön ajka szomjas és forró,
Fáj és éget, mégis jó. Mégis jó.

Anyám arca, bátyám hangja,
Tûnõ emlék, földereng még.
Nyitott szemmel, ébren álmodom,
Szökni innen úgysem tudnék.

Társam nincs, csak egy vén cseléd.
Ételt Õ hoz, nem szól, nem beszél.
Itt hagy Õ is, ha leszáll az éj.

Ezer éves...

Az utolsó bárd

Magányos alak áll fent a hegytetőn,
Lágy szellő fúj felé az erdő felől.
A mélyben lent fekszik az egész nagyvilág,
Élet s halál titkait mind ismeri már.

Letűnt, ám büszke nép végső sarja O,
Dalnok, s dalában ott van múlt, jövo.
Hosszú útja lassan, ím már vége felé jár,
Hisz füstöt hoz a szél, és lángol a határ.

Egykoron az ember még tisztelte őket,
A sárkányok voltak az öregek s bölcsek.
Az ég s a föld urai békében éltek,
Az ember akkor még nem rettegte őket.

Amikor még nem volt céltalan gyűlölet,
Hazugság, hamis hit nem tépett lelkeket,
Jóság és gonoszság egyensúlyban élt,
De sárkányok haragjától izzik most az ég.

Ref.:
És szól a dal, száll az ég felé,
Az életet viszi el holt földek felé.
És él a vér, a békét hozza el,
Letűnt korok árnya új életre kel.

Ím parázsló földek: a tűz nyelve szólott.
Felperzselt erdők, izzó vörös égbolt.
Sárkányok lángja emészti el végleg,
Hogy hamvából keljen újra tiszta ének.

A pusztulás közepén büszkén áll a lángban,
Dühös szelek hozzák hangjait dalának.
A domb ahol áll, az lesz végső sírja,
De éneke a romlást örökre megírja.

Így lett hát vége az utolsó bárdnak,
De dala megmaradt a kövekben, fákban.
Éneke átszáll zöld mezők fölött,
Hegyekben visszhangzik, folyókban hömpölyög.

És ha némán ülsz, csendben, tán Te is hallhatod,
Mert bennünk él, csak bennünk, örökké élni fog..

Ref.:
És szól a dal, száll az ég felé,
Az életet viszi el holt földek felé.
És él a vér, a békét hozza el,
Letűnt korok árnya új életre kel,
Új reményt hoz el.

Csillagszellő

Alhana:
A vihar után csend jött, most némán hallgatom.
Úgy hittem, nem érnek földre a hullócsillagok.
Hogy az apám és az otthonom mindörökké vár,
A zöld erdők, selyemfák, a nap, az én hazám.

Nézd, most összedőlt ez a szellő fútta kártyavár,
A birodalom romokban, és itt fekszik jó apám.
Miért kell a gonosz varázs, hazug szép mesék,
Mit ér hát a hatalom, ha lelked most a tét?

Lorac:
Az álom véget ért, egy új élet hajnalán.
Az elfek ősi népe büszkén áll a vár fokán.
Az álom véget ért, nincs több harc és szenvedés,
És neved ott ragyog majd fenn a dicsőség egén.

Ha visszafordíthatnám az időt, a szép napok
Fakó fénye felragyogna, mint a csillagok.
Nevetnék, hogy nevess Te is, fogd kezem, Alhana.
Még itt lenne, még létezne az elfek otthona.

Nem akartam semmit, csak egy boldog szigetet,
A kristálygömbök erejétől vártam új életet.
Nap tüzével, Hold fényével tettem rá kezem,
De a sárkánygömbök hazugsága elvette lelkemet.

Ref.:
Az álom véget ért, egy új élet hajnalán
Az elfek ősi népe büszkén áll a vár fokán.
Az álom véget ért, nincs több harc és szenvedés,
És neved ott ragyog majd fenn a dicsőség egén.

Élj úgy

Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!

Mondd mennyit ér egy igaz szó,
Ha nem hallgatja senki sem?
Mennyit ér a bölcsesség,
Ha nincs mögötte értelem?

Mondd mit ér az irgalom,
Ha képmutatás övezi?
És mennyit ér a fájdalom,
Ha nem őszinte, emberi?

Ref:
Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!
Ha láncok közt, mondd mit remélsz?
Élj hát úgy, hogy szabad légy,
Bátran vállald mennyit érsz!

Élj hát úgy, hogy bármit tégy,
A tükörbe majd büszkén nézz!
Légy önmagad, az Egyetlen,
Minden perced igaz legyen!

Mondd mennyit ér a hatalom,
Ha ostoba és féktelen?
Mennyit ér a szerelem,
Ha szívtelen, lélektelen?

Mondd mit ér a szabadság,
Ha múló remény, semmi több?
Mennyit ér a boldogság,
Ha csak pillanatnyi káröröm?

Ref.

Szóló: Bazsi

Mennyit ér a becsület,
Ha béklyó csak, mi gúzsba köt?
És mennyit ér az igazság,
Ha körbelengi hazug köd?

Mondd mennyit ér a barátság,
Ha tőrbe csalja árulás?
És mennyit ér egy imádság,
Ha nem hiszed, hogy hallanák?

Ref.

Kísérlet

Ez nem álom, nincs belőle ébredés,
Két világ közt nincsen fény és nincs sötét.
Az égre nézek, de hol vannak a csillagok?
Mindent látok, de belül mégis vak vagyok.

Szóló: Pihe

Ébren alszom, álmok nélkül álmodom.
Úton járok, de hová lépek, nem tudom.
A pokol tüze soha nem égethet el,
Törött szárnnyal nem repülhetek innen el.

Ref:
Minden éjjel, ha aludni térsz,
És egy imát mondasz a lelkemért,
Én hallom, hiszen nem mentem el,
De itt sem vagyok, hogy veled legyek.
Én vagyok az álom.

Nem éget úgy semmi, mint az örök fagy,
Minden éjjel, ha az alvó nap magamra hagy.
Itt bolyongok, mert sorsom örök kárhozat,
Rettegsz tőlem, de én vagyok az áldozat.

Szóló: Pihe

Ref:
Minden éjjel, ha aludni térsz,
És egy imát mondasz a lelkemért,
Én hallom, hiszen nem mentem el,
De itt sem vagyok, hogy veled legyek.
Én voltam az álom, mit álmodtál,
Egy elfeledett emlék volt csupán,
De egy elmúlt élet ködös képe
Elhalványul már.

Szóló: Pihe

Késő már, nem élek és nem halok,
Szólnék hozzád, de hangomat már nem hallod.
Soha többé nem hívsz engem, jól tudom,
Két világ közt sehová se tartozom.

Ref:

Nem akarok

Este magába szív, átölel és körbe zár a végtelen
A süket csendben meghallhatod Te is saját lelkedet
Érzed elborít már, összetép és elsodor a hazugság
És körülötted egyre inkább teret nyer az álnokság.

Kisgyermekként naív voltál, bûntelen és védtelen
Nem voltak még hamis álmok, fagyos hideg éjjelek.
Most nyitott szemmel nézel rám, nem érzel belül semmit sem
Saját fényed elvakít, és nem látsz tõle rendesen

És most kapaszkodhatsz tíz körömmel, nem érhetsz el semmit sem,
A lábaidnak nincsen támasz, és elborít a félelem,
A széllel szemben próbálod, bár tudod jól, hogy nem lehet.
Mégsem fogod egy álarc mögött leélni az életed.

Ref.:
Nem, nem akarok
Egy lenni a sok közül
Nem, nem akarok
A sorban állni tétlenül
Nem, nem akarok
Rohanni csak cél nélkül
És nem, nem akarok
Bûnös lenni vétlenül

Öregember

Fagyos kint az éj,
Jeges könnyekkel
Újra itt van
Ránk köszönt a tél.

Várok néha rá,
Kedves emlékek
Visszahívják,
Hogyha erre jár.

Új mesét kínál,
Köpenye messzi táj
Porával terhes,
Ismét köztünk jár.

Bridge:
Nem számít a hó
Nem számít a háború
Nem számít a fagy s a jég
Az öregember mindig eljõ…
…közénk.

Várják új utak
Új kalandok
Hívják örökké
(De) újra eljön majd.

Ref.:
Mindenki jól ismeri már
Egész évben a napra vár
A kandalló fényénél
Az Öregember mesél

Száműzött angyal

Az istenek száműztek a Földre,
Mert a megsértődött angyalok
Nem bírták már elviselni,
Hogy az örök fény egyedül én vagyok.

Halandóvá kellett lennem,
Mert irigyek rám a csillagok.
Tiszta fényem elnyom mindent,
Az örök éjben egyedül ragyog.

Ref.:
Száműzött, száműzött angyal
Száműzött, száműzött angyal
Nem küzdhetsz ellenem,
Mert nincs hozzá erőd!
Száműzött, száműzött angyal
Száműzött, száműzött angyal
Ereszkedj térdre, és hajts fejet
Az istennőd előtt!

Ne kérj semmit, úgyis hiába,
A Föld már egyedül ÉRTEM forog.
Rádmosolygom, de tudnod kell,
Hogy kegyelmezni neked sem fogok!

Rád találtam, megátkozlak,
Nincs már tavasz, csak örök fagy.
Együtt zuhanunk a pusztulásba,
Mindörökre a foglyom vagy!

Ref.
Szóló: Pihe

Eloszlattam a sötétséget
A világ lángokba öltözött.
A pokol fényei izzanak,
A gonosz a Földre költözött.

Egy szenvedés a földi élet,
de megbánják ezt az istenek!
A mennyországba jutok úgyis,
és a királynőjük majd én leszek!

Ref.:
Száműzött, száműzött angyal
Száműzött, száműzött angyal
Úgysem küzdhetsz ellenem,
Ehhez nincs elég erőd!
Száműzött, száműzött angyal
Száműzött, száműzött angyal
Hullj a porba ,és alázkodj meg
A lábaim előtt!!!

Utolsó perc

Vörös hajnal, vér csorog az ég szeméből
Kihalt az élet mindenki szívéből
Lidérces hosszú álom az egész
Nem jön soha megváltó ébredés

Küzdöttél, de nem látod az alagút végét
Céltalan harc egy értelmetlen életért
Nincsenek vesztesek, csak túlélők
Nincsenek győztesek, csak túlélők

Mutass egy utat, mi kivezet innen
Ha tiszta marad lelked, elveszik minden
Menekülj magad elől, de soha ne feledd
Te sem élheted túl az életet

Van egy bibliád, te minden láttál már
Jártál templomba, te mindent tudsz már
Gyűlölet, félelem, halál, halál
Örökös rémálmok, menekülés, halál

Refr: A hold ma éjjel olyan fényes
A kés pengéje olyan éles
A föld ma rám éhes
Viszlát... élet

Gályarab egy vesztébe rohanó gályán
Imádkozz, mert őrült van a kormánynál
Szép ígéretek, csak üres szavak
A jelen sötét, a jövő véres, hallgatag

Villámok, robbanások, angyalok sikolya
Fegyverek, Isten vére, ördög édes csókja
Kérlek, mentsd meg a lelkem a pokoltól
Szabadíts meg magamtól, a gonosztól

Vigyázz rám

Szóló: Pihe

Gyermeki lélek, ártatlan évek,
Rég elmúltak már.
Álmaim fénye izzik az éjben,
Hívogat, egyre csak vár.
Lüktet a vérem, szabadnak érzem
A máskor oly gyötrő magányt.
Tengerkék ég ragyog fenn,
És egy angyal néz le rám.

Nem hittem, hogy élhet egy mese,
Hogy léteznek angyalok.
Tudom, teljesen más voltam régen,
De itt vagy, és én is itt vagyok.
Rég, a sűrű bársony éjben
Angyalszárnyakon
Rám néztél a sötétben,
Egy mosollyal szép arcodon.

Ref.
Megkaptalak, a sors hozott
Vezess engem, én vállalom.
Messzire dobom a gondokat,
És nevetek csak a halálon.

Átölelsz és elhozol
Egy gyönyörű új világot,
Ahol érett minden gyümölcs,
És ragyognak a virágok.

Szóló: Pihe

A döntés már az enyém régen,
Kezedbe adom az életem.
Tudom, álomból épült vár
Lehetnél, de én hiszek Neked.
Egy perc csendet, ennyit kérek
Pihenjen meg a világ!
Már tudom azt, hogy mennyit érek,
És lesz a síromon majd virág.

Szóló: Pihe