Vámpírok nem holt és nem élő teremtmények, melyek a halandók vérét szívva tartják fent szentségtelen, elátkozott létük. Egyesek szerint Káin unokái, mások szerint az ördög teremtményei,a többi ember pedig szimpla babonának tartja őket. De hogyan is alakult ki majd minden nemzet kultúrájában a vérivó szörnyeteg legendája? " A vér az élet"olvashatjuk a Bibliában, majd a vámpírista regényekben is, például Bram Stoker Drakulájában. Őseink hite szerint a vér volt az élet alapja, és a vér elvételével és megivásával élethez juthatott a holt lélek. A Bibliában tiltja a vér elfogyasztását, és más kultúrákban sem szokás annyira vért inni. A görög irodalomban, pontosabban az Odüsszeiában, Odüsszeusz megidézi a holtakat, és egy gödörbe áldozati állatok vérét csorgatja, de a vitae-ből csak annak enged inni, akitől jóslatot vár. A görög mitológiában ott volt Lamia, Lydia egykori kitrálynője, és Zeusz szeretője, aki gyermekeket evett és bármivé átváltozhatott. Ovidius Római naptárában is szerepel a boszorkány, másnével 'striga', aki gyermekvért iszik. (Striga: madárszerű lény.) A vámpírizmus legnagyobb áttörése az irodalomban az 1760as években kezdődött, mikor a miszticizmus és a babona újra fénykorát élte. Hittek a Rózsakeresztesekben, és mindenhol szélhámosok és különösen rejtélyes emberek nyüzsögtek. Mint a szélvihar söpört át ezen a korszakon Casanova, Cagliostro vagy St. Germain gróf neve, az alkímia, a kabala és más ehez hasonló dolgok. Ebben a korban keletkezett az úgynevezett "gótikus regény" amely a rémregények alapja. Az első igazi vámpírtörténetet doktor Polidori írta, s a vámpírt Byronról mintázta. Címe a Vámpír, s hőse Aubrey hipnotikusan kötődik Lord Ruthvenhez, a vámpírhoz. Ruthven megöli a szerelmét,majd feleségül veszi a hugát és ő is az áldozata lesz. Aubrey meghal és a vámpír tovább éli szentségtelen életét.A regény futótűzként terjedt, számos színdarab íródott belőle, és rengeteg másolata keletkezett, majd a Byronhoz hasonló megnyerő vámpírok kimentek a divatból és átvették helyüket a női vámpírok. Fekete haj és szemek,vörös ajkak és hófehér bőr. Néhány "Byroni" tulajdonságot azért megőrzött: magnetikus képesség, mellyel szinte hipnotizálja azt aki ránéz. Először versekben, balladákban jelennek meg a különböző Lenórák és Auréliák, de Gautier novellájában Chiarimonda már egy férfifaló kurtizán. A romantikában még társadalmi szerep a volt jellemző vámpírizmus kultuszában, de a múlt század közepére ez már háttérbe szorult és a szexualítás, férfi és nő viszonya került előtérbe. Majd Le Fanu Carmillája lép színre bágyatag mozdulataival és különös, eddig nem jellemző tulajdonságokkal, például ki tud jutni zárt ajtókon, a távoli múltból kerül elő, és teste egy poros kriptában fekszik. Majd az összes fontosabb vámpírokra jellemző tulajdonság Bram Stoker Drakulájában egyesül. A regény megjelent számos kiadásban, majd felkerült a filmvászonra, amit a vámpírok ezután soha többé nem hagytak el...

Szóval akkor csak legenda? Ezt nem tudhatjuk. Számos olyan eset történt, mikor felnyitottak egy sírt, amiben teljesen friss volt a holttest. A tudósok sem tudják megmagyarázni, hogy lehet ez. A sírok felnyitása a középkorban volt leginkább divat, mikor családtagjaik sírját nyitották fel, a szívüket átszúrták karóval. A friss holttest ilyenkor megrándul, de volt rá példa, hogy felüvöltött. A szivet utánna kivették, és elhamvasztoták, a hamut vízbe keverték és megitták, de volt, hogy az egész testet elégették. Ebben a korban minden különös betegséget a vámpíroknak és más természetfeletti lényeknek tulajdonítottak. Talán volt benne igazuk. A lényeg, hogy sokan hisznek abban, hogy a vámpírok köztünk járnak, sokan pedig ki is használják ezt. Például megnyílik a Drakula park és rengeteg vámpíros tárgy kerül a piacra. Rengeteg érv szól a vámpírok léte ellen, de mégis van benne valami, ami megfogja az embert, és valahogy mégis valószínűnek tűnik a vérszívó démonok léte...