A szobrászatban- amelyet elsősorban templomok ékesítésére használtak- a román kori domborművek helyén megjelentek az önálló plasztikák. A szobrok merevséget tükröztek, de később mind  a mozdulataik, mind a kidolgozásuk oldottabbá vált. A fejlődést tökéletesen illusztrálta a chartres- i katedrális 1150 környékén faragott szoborkollekciója és a remisi székesegyház mintegy 100 évvel később készült szobrai közötti különbség. A festészetben hasonló változásokat tapasztalhatunk. A körvonalak egyre finomabbá váltak, majd eltűntek, az egyszínű arany háttér helyett megjelentek az egyszerűbb háttérábrázolások. A szemlélet nem csak az építészetben formálta át, de a képzőművészetre, a festészete és a szobrászata is nagy hatást gyakorolt.