Az eset abban a csárdában történt, amelyet akkor üzemeltettünk. Úgy éjfél körül járt az idő, fogtam egy szelet kenyeret, egy pohár tejet, és leültem a kiadóablak kis pultjához. Innen egy folyosó vezetett az étterembe; a két helyiséget egy függöny választotta el, amely akkor este csak félig volt behúzva. Háttal ültem a folyosónak, eszegettem, amikor hirtelen azt éreztem, hogy valaki figyel. Megfordultam és a függöny felé néztem; bár az étteremben már nem volt világítás, a nagy üvegablakokon keresztül az utcáról szűrődött be annyi fény, hogy tisztán kivehetővé váljon minden. A tőlem mintegy hat méterre lévő ajtónyílásban egy alak állt és befelé nézett. Magasságra az álló ventillátorhoz hasonlított: mivel az éteremben is használtunk néha ilyet, legelőször azt hittem, azt látom. Azt már akkor sem tudtam elképzelni, vajon hogy került megszokott helyéről pont az ajtóhoz, ahol mindenkinek folyamatosan útban lett volna. Később ellenőriztem, ott állt a helyén, senki nem mozdította el.