A farkasemberek egy ritka örökölhető betegségben szenvednek. Az egész testüket sűrű szőrzet borítja. A középkor óta 50 ilyen esetet jegyeztek fel. A legújabb esetre egy müncheni gyerekorvos bukkant. A francia király, II. Henrik udvarában megszokott volt az exotikus élőlények látványa. Törpék, bolondok, szórakoztatták az arisztokráciát. Kortársaihoz hasonlóan II. Henriket is elszórakoztatta a természet gazdagsága. Afrikából hozatott dromedárt, leopárdot, oroszlánokat. De egyvalaki mindent felülmúlt. A megdöbbent udvarnép előtt úgy 1547-ben egy törékeny 10 év körüli kisfiú állt. A fiú teljes arcát,  homlokát, orrát és füleit 10 cm-es sötétszőke szőrzet borította, csak a szemei és a szája világítottak csupaszon.
A fiú Teneriffe-ből származott és a francia király "ajándékba" kapta.  Valószínűleg a spanyol fiúhoz hasonló emberek képezték a vérfarkas legenda alapját, a tetőtől talpig szőrrel borított vademberekét, akik az erdő mélyén laktak és más állatok nyers húsával táplálkoztak. A modern orvostudomány a 19. század vége óta foglalkozik a jelenséggel. De egészen máig kevés ismeret gyűlt össze erről a betegségről, márcsak azért is mert előfordulása igen ritka, becslések szerint az előfordulás gyakorisága egy a milliárdhoz.
A középkor óta mindössze 50 esetet jegyeztek fel. De egészen a 20. század közepéig az érintettek élete igen hasonló volt: vagy bújkáltak, vagy cirkuszok, vásárok látványosságaként szolgáltak.  A  mostani németországi eset egy 14 éves kislányt érint. A világos színű szőrzet az arcát és a hátát borítja be. Rendszeres, fárasztó borotválkozással éri el, hogy elkerülje a csodálkozó tekinteteket. Csak két méter távolságból tűnik fel, hogy valami nem stimmel nála. Az iskolában még előnyére is fordította a  betegséget. A karácsonyi betlehemi játékok során, amikor a gyerekek műszakállat ragasztanak, ő egyszerűen egy ideig nem borotválkozott...
Az orvosok a modern technika eszközeivel próbálnak a lány helyzetén könnyíteni. Lézerfénnyel, a szőrtüszők egyenkénti "kiégetésével" pusztítják el a hajhagymákat a látható helyeken. A túlzott szőrzeten felül ezek  az emberek teljesen normálisak, semmilyen más rendellenességgel nem rendelkeznek. Két és fél éve kazah orvosok találoztak egy másik esettel. A 6 éves fiú teljes testét majomszerű szőrzet borította. Neki nehezebb dolga volt elfogadtatni magát a közösséggel. A fiú a klinikai vizsgálat során szokatlanul jó orientációs készségről tett tanúbizonyságot. A betegség érintettjeinél a gének által irányított szőrzet növekedési ciklus borul fel. A szőr normális esetben egy növekedés- nyugalmi állapot-kihullás ciklust jár be.
A betegek esetében ez a három ciklus nem követi egymást. Az okozó egy, az emberi evolúció kezdeti szakaszában létező ősgén lehet, mely az evolúció során  ki lett iktatva. A betegek esetében egy génmutáció okozhatja, hogy ez a gén felébred csipkerózsika álmából. Az orvosok és biológusok egy egész sor hasonló jelenséget jegyeztek fel. Újszülöttek, akik több mellbimbóval jöttek világra, az emlős állatok mellbimbósorához hasonlóan, vagy mások, akik kis farokcsonkkal születtek.
Az elmélet ellen szól azonban, hogy a szőrős betegeknek olyan helyeken is nő szőrzetük, ahol a majmoknak nem, pl. az orrukon vagy a szem környékén. A mutáció által érintett emberek 50%-ban örökítik tovább a betegséget az utódoknak. A normális szőrzettel születő utód azonban nem örökíti tovább a hajlamot. A betegség legismertebb esete egy mexikói indián nő, aki 1834-ben született. Hosszú sűrű szőrzet borította az egész testét a tenyere és a talpa kivételével. Juliana Patrana pénzéhes férjével járta a világ cirkuszait, ahol a majomnő csodájára jártak a kíváncsi emberek.  26 évesen halt meg, 5 nappal gyermeke születése után, aki anyja minden imája és reménykedése ellenére örökölte a szőrös betegséget.
Egy mexikói család viszont 5 generáció óta örökíti tovább a szőrösséget. A család egyes tagjai akrobataként lépnek fel cirkuszban, mások naponta többször borotválkoznak, és igyekeznek magukat távol tartani az emberektől.  Pedro Gonzalez családja egy másik fajta szőrösödéstől szenved. Az ő esetében az embereknél amúgy többé-kevésbé finoman szőrös testfelület ( pl. karok, lábak)  szőrszálai szabadultak el, és nőttek akár 30 cm hosszúra. Ilyen eset volt a lengyel Stephan Bibrovszki, akit a múlt század elején a cirkuszokban oroszlánemberként ismertek.