Te voltál minden, édes,
Miért törődtem én,
Forrás a szirten, édes,
Sziget a víz színén,
Csupa gyümölcs, csupa virág,
S minden virág enyém.

Ah, csillagos remény!
Túl fényes álom, mely csupán
Leszállni tűnt elém.
"Tovább-tovább! a fény után!"
Kiált jövőm felém.
S múltam vak mélyein sután
Némán vergődöm én.

Mert jaj! jaj! mécsesem kimúl
És életem lejár.
"Már vége-vége már!-"
(így szól, míg parthomokba fúr
A pompás tengerár)
Villáműzött fa nem virul,
Nem száll a lőtt madár.

És napjaim csak álmok
És éjjel álmaim
Lábad nyomába járnak,
Halott táncába hív
Valamely égi árnak
Valamely légi rím.