Sötét van, az utca kihalt,

Az emberek zsongása is elhalt.

Vérem lüktető ereimben forrón pezseg,

Hangosan hallom szívveréseimet.

Hirtelen egy sikoly szakítja meg a csendet,

De tudom, hogy rajta már nem segíthetek.

A sötétség szellemei elrabolták,

Lelkét megkaparintották.

Menekülj, ha neked e sors nem tetszik,

Mert sosem tudni, ki a következő itt…

De én maradok, ez a hazám.

Itt nem hallatszik a segélykiáltás.

Nem is próbálkozom,

Mert nem is sikerülhet,

Itt a sötétség az Úr és sosem kegyelmez.

Mindenki marad és elviseli,

A sötétséget, az Urát, és borzasztó kegyetlenkedéseit

"Endorphins" /Sayell/