† Rövid versek III
"Mikor eljő a vég hajnala én már nem leszek. Az örök sötétségben elveszek!"
"Nálam víz...,Nálad a szél..., Elpusztulhat minden, ha mindez összeér...., S mégis vízért sír a szél..., Végre érthetné már valaki... Egy vérző alkony.. Láthat majd lélegezni... Együtt mindket... Szerelemben...."
,,Vártam,hogy változz és többé meg ne alázz.De nem változott semmi,maradt a gyász.Azóta feketében járunk,mert gyászoljuk a jövőt,ami a miénk lehetett volna,de
megöltük őt.."
"Ne sírj este azért, mert félsz, hogy reggel nem kel fel a nap, mert akkor éjjel nem látod a csillagokat."
,,Mikor a telihold kopottan ragyog,
mikor az emberek lelkei már teljesen vakok,
tudni fogod:
Én újra itt vagyok.”
,,Mikor a hajnal halkan készül éji gyászra,
mikor megvetés és halál készül nászra,
mikor sírva regél más időt az ég,
mikor vérrel fest majd hóra a jég,
tudni fogod:
Én újra itt vagyok."
,,Aludni tér a gyertyaláng,
Hideg szél az arcomba vág.
Köztünk jár az Éjszaka,
Ez a kedvenc napszaka.
Lüktet a szív, sikít az ér,
A ragaszkodás vajh’ mennyit ér?"
|