† Rövid versek IV
„Belül mindenki tiszta, mint a hit, csak a kényszer adja rád álarcait. Eldobni sötét fátylát, mindenki fél, bent pedig mindenki ugyanolyan: Maga az ég!”
"A világ tele van szenvedéssel.A születés szenvedés,az öregség szenvedés,a betegség és a halál szenvedés.Ha olyan emberrel találkozunk,akit gyűlölünk,szenvedés,ha elválasztanak attol,akit szeretünk,szenvedés.Az élet valójában nyomorúság,szenvedések láncolata."
"Valaki arra vár,hogy elcsábítsák, Van aki arra vár,hogy szeressék, van aki arra vár,hogy elhagyják, és van aki arra vár,hogy megüssék.
csábíts el,szeress meg! hagyj el és üss meg! én gyűlőlni foglak egyre jobban,és jobban."
"Megáll az idő el sötétedik minden Fekete felhők úsznak az égen. Víz hehyett vér ömlik az égből. GYŰLÖLET Fakad minden élő szivből!"
"Az ember bizonyos dolgokat nem tehet jóvá. Sőt, semmit se tehet jóvá. Minden lépésével tulajdonképpen elősegíti a saját pusztulását és másokét is."
„Nap múlik nap után, Mindent felégettél már
A gyűlölet, mi lelked kielégíti, Minden betegség, mi tested ellepi, Minden létrehozott szörnyűség Lassan térdre kényszerít
Nap múlik nap után, Mindent felégettél már”
"...de néha-néha,ha tükörbe nézek,hatalmas ürességet érzek,mintha kihagytam volna valami fontosat,amire már nincs időm...és a nappalok úgy telnek el,mint egy álom,minden éjszaka a reggelt várom,talán ma lesz a napja,hogy fog történni valami,amiért érdemes élni..."
"Vezet a fény, éltet minket a remény, És még hisszük, hogy figyel ránk az ég. Ó, de várom, igen várom, hogy véget érjen az álom. Hogy végződjön a kezdet, hogy kezdődjön a vég."
|