Süllyedő utakon összedőlt házak,  A kidobott tükrök valakire várnak.  Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,  A házak fölött száll, kínoz egy ének.

Álmodhat szépről, álmodhat jóról,  Úgy szeretne élni már.  Elfojtott vágyak, órák, remények,  Úgy szeretne élni már.

Múlik az idő,  Telnek a napok  De én nélküled semmi sem vagyok  Hallom az óra ketyegését  Várom a halál eljövetelét.

Újra: Újra hallom a madarak énakét,  S újra érzem az édes csókok ízét.  Újra magadhoz szorítasz engem,  S a tested felmelegíti a testem.  Újra látom a szerelmes jövőt,  Újra összebújva töltjük az időt.

Versike: Nyugodt nyári estén tündöklő fénysugár,  Vidám kerthelységben felcsendül egy gitár.  Ismeretlen zenész, kérlek, játsz még,  Amíg a Hold helyére a fény, a Nap át nem kél

Bűn az élet, de meghalni félek,  Mert van egy fiú, akiért élek.  Van egy bűnöm, mely fáj és éget,  Pedig csak két szó az egész: Szeretlek téged!

Szeretnék könnycsepp lenni,  Szemedben megszületni, Lefolyni arcodon,  S meghalni ajkadon!

Én már alszom zúgó lombok altt  Óh ne kavard meg  álmomat!  Borulj síromra halkan, csenesen?  Ne félj nekem már nem fáj semmi sem!

Édes óráinkat megkeserítette a halál,  Olyan gyorsan jött, hogy el sem búcsúzhattál.

Fejünk fölött suttog a szél  Csend van, rég történtekről mesél.  Oly jó itt lenn megpihenni, Idelent már nem fáj semmi.