Testem sír....lelkem zokog....
Oly mélyen járja át a fájdalom.
Felnézek, de sehol semmi
Visszahajtom hát fejem emlékezni.
A múlt kísért, ó igen, visszajár
Mely sápadt lepra, eleven halál.
Fáj ez az egész....bár ne élnék....
Túl nagy a halál utáni kísértés.
Egy sírgödröt ástak mellettem,
De nem az enyém, tudom kellene.
Más név feketedik a fejfán.
De letörölhetem....ha mással nem, véremmel
Átsatírozom, majd felfestem nevem.
Megjelenik két fekete alak....
Körülöttem táncolnak s mozognak
Szemük nevet, szájuk kacag....
Ők jöttek el értem....már kerestek
Szívemre fekete keresztet fektetnek.
Már nem vagyok önmagam...
A kereszt nyoma éget
S felülről látom testem
Lelkem örökre elszakadt
Szívem megállt, nem ver többet.
A fekete alak fogja kezem
A másik virággal fedi testem
Fehér liliommal és vérvörös rózsákkal....
S már nem létezem...vérem rózsa, és lelkem szép, de fagyos liliom.
Lelkem pedig találjon nyugalmat a poklon.