A    történelemben    meglehetősen    gyakori,    hogy    a    keresztény kultúrkörnyezetben  élők  testén  megjelenik  a  krisztusi stigma,vagyis az egykori  keresztre  feszítés,  és  az  azt  kísérő  körülmények,  a  fizikai

bántalmazás  stb.  véres  nyoma látható a kézen, lábfejen, a felsőtesten, és

olykor a töviskorona nyomai a fejen, a korbácsütések helye a háton. 

Ha  a stigmákat viselő nő, akkor az mindig szűzies életet élő, nem házas,

és  általában  a  világtól  meglehetősen  elszakadt személy volt. Legalábbis

1937-ig.  Mert akkor a harmincöt éves, nyolcgyerekes kanadai parasztasszony,

Eva  Baye  testén  jelentek meg váratlanul a stigmák... És ez még messze nem

minden, ami vele s körülötte történt... 

Eva  Baye,  a  félig indián, félig európai származású kanadai nő 1902-ben

született   Ontario   tartományban.  Nagyon  vallásos,  katolikus  családban

nevelkedett,  és  harmincöt  éves  koráig  semmi  rendkívüli  vagy misztikus

esemény nem zavarta meg életét. De  utána  annál  inkább!  Néhány  évvel azután, hogy megjelentek rajta a vérző  stigmák,  jó  néhány  orvos  is megvizsgálta. Hosszan és alaposan, de magyarázatot  egyik  sem  talált.  Ráadásul kiderült, hogy óraműpontossággal minden  pénteken  délután  hatkor  kezdődik a jelenség. Ekkor elvesztette az eszméletét, sajátságos "agóniába" került, amelynek során újra és újra átélte Krisztus  szenvedéseit  azon  a bizonyos pénteki napon. Este hattól kilencig tartott  ez  a  különös roham, miközben a sebek sorban megjelentek, némelyik stigma vérzett is. 

Ezekben  az  órákban  Eva  nem  látott  és nem hallott semmit, a külvilág

ingerei  nem  hatoltak el hozzá. Ilyenkor "ott" volt, ahol az az emlékezetes

kereszthalál  történt.  Este  kilenc  körül  lassan  elállt  a vérzés, és az

asszony  magához tért. Másnapra az égvilágon semmi baja nem volt, normálisan

ellátta gyermekeit, férjét, és nem szívesen beszélt a péntek estékről. Ám ha

olykor  mégis  sikerült  rávenni,  aprólékosan,  lépésről lépésre elmondta a

bibliai eseményeket - mintha Krisztus szemével látta volna őket! 

Az  orvosok  hónapokon  át  kísérleteztek  vele  -  ha  szabad  itt ezt a

kifejezést használni -, hogy valami közelebbit is megtudjanak a jelenségről.

Természetesen  arra  gyanakodtak,  hogy  mindez  csak  képzelgés,  tettetés,

pszichiátriai   eset.   Ezért  hetekre  kórházba  zárták,  lesötétítették  a

betegszoba   ablakait,  és  visszaállították  a  szobában  lévő  órát,  hogy

megtévesszék Eva időérzékét. Ám  a  fortélyok  rendre  csődöt mondtak, ugyanis Eva a jelek szerint egy belső,  biológiai óra szerint "működött", és "golgotajárása" a valós időben, mindig   pénteken   délután   hatkor   kezdődött.   A  fájdalom  legrosszabb pillanataiban  valóban haldoklónak tetszett, később annak enyhülése után már tudott  beszélni  azokról  a jelenetekről, amelyeket úgymond "az imént saját valóságában megtapasztalt". És ez így ment éveken át!

Később  az  élet  egyéb  területein  is  kezdett furcsává válni körülötte

néhány  dolog.  Továbbra  is  egy  kis  településen  élt,  és  gyakran  járt

templomba. Télvíz idején, amikor Eva áldozott, a templomot rózsaillat lengte

be,  pedig  semmilyen virágot nem tartottak ott. Ha zuhogó esőben ment - ezt

többször  is  tapasztalták  -,  a  ruhája  száraz  maradt. Mintha valamilyen

láthatatlan  burok - aura? - venné körül, olyan erősen, hogy a külső fizikai

hatásokat sem engedi át. Az  egyik  ilyen  eksztatikus  állapotában hibátlan latin nyelven írt egy csodaszép  imát.  Ami  csak  azért  volt furcsa, mert soha nem tanulta ezt a nyelvet,  a  sajátját  beszélte  csak, és különben sem volt erőssége az írás vagy   a   "költészet",   hisz   továbbra  is  iskolázatlan,  nyolcgyermekes családanyaként kellett helytállnia. Érdekesnek  mondható a katolikus egyház magatartása, amely voltaképpen... semmilyen  sem  volt!  Az  egyház  ugyanis  inkább  a makacs hallgatás útját választotta.  Nem  ritka  ez egyébként a hasonló esetekben. Az egyház ritkán nyilvánít  véleményt  a  csodák ügyében is, a stigmatikusokkal szemben pedig különösen óvatos. 

Csoda az, ami természettudományos okokkal nem magyarázható. Természetesen

mindig  mondhatjuk azt, és joggal, hogy ami a jelenlegi tudásunk alapján még

nem  magyarázható,  az  valamikor  majd,  magasabb tudásszint birtokában már

magyarázható lesz. Kérdés, vajon ezek közé tartozik-e Eva Baye különös esete

is?...