† Stigmaták történelmi hitelessége
misztikát kísérő jelenségek egyik formája a stigmák, vagyis Krisztus sebhelyeinek jelentkezése a misztikus azon testrészein, ahol azokat az Üdvözítő viselte t. i. a kezeken, lábakon, az oldalon, vagy a homlokon.
A stigmák történeti hitelessége minden kétségen felül áll és egészen napjainkig annyi eset igazolta, hogy senki azt tagadni nem meri, nem tudja.
Az első hiteles eset, amelyről a történelem beszámol, Assisi Szt. Ferenc stigmái, akinél 1222. szeptember 17-én, Alverna hegyén, a keresztre feszített Üdvözítőt ábrázoló Szeráf idézte elő ezeket a sebeket. A szent igyekezett azokat rejtegetni, és csupán halála után 1226. október 11-én váltak köztudottakká.
Imbert dr., alapos kutatása során, 321 esetet gyűjtött össze, amelyekről méltán feltehető, hogy természetfeletti jellegűek. De megjegyzi, ha Spanyolország, Itália, Németország könyvtárait az ember felkutatná, bizonnyal még sokkal több esetnek is a nyomára akadhatna. A stigmatizáltak közt 41 a férfi, a többi nő, 62 közülük szentté vagy boldoggá van avatva. 29 személy a stigmatizáltak közül a XIX. században élt, tehát jobbára kortársunk.1
Sokkal bonyodalmasabb kérdés a stigmák magyarázata. Vannak sokan, mint legújabban Holzhausen professzor Bonnban, akik a stigmák viselőit, élükön Assisi Szt. Ferenccel a pszichopaták közé sorolják.
Holzhausen és társai abban az alapvető hibába estek, hogy egyes jelenséget kiragadnak az egyén egész életéből, jelleméből, mentalitásából. Ha pl.: Szt. Teréz műveit és éltét átolvasva, csakis azokat a betegségeket gyűjtjük össze, amelyekről jómaga beszámol, akkor igen sok feltűnő hasonlóságot találunk közte és a párizsi Salpetriereben ápolt páciensek közt, akikről Charcot és Janet beszámolnak.
De ha a szentek egész életét, munkáit stb. tekintjük, akkor látjuk, hogy a pszichopatáktól nagyobb különbség választja el, mint az eget a földtől.2 Minő felséges erények, micsoda halhatatlan akarati energiák jellemzik Teréziát! Ezzel szemben a pszichopaták többnyire már akaratlan, erkölcsi roncsok, züllött élet áldozatai.
A stigmák általában, vagy külső erőre, vagy lélektani okokra, vagy természetfeletti, isteni befolyásra vihetők vissza. Az első tipusú esetről bővebben nem tárgyalunk. Voltak, akik a stigmákhoz erőszakolt módon, tehát csalás útján jutottak. De vannak több százan, akiknél a csalásnak a lehetősége is abszolúte ki van zárva.
Magyarázhatók-e a stigmák a lélektan oldaláról?
Vannak nem csak "szabadgondolkozók", hanem katolikusok is, - s mi is ezek közé tartozunk - akik lehetségesnek tartják, hogy a stigmákat a képzelődés rendkívüli ereje, a szuggesztió vagy bizonyos autoszuggesztió hozhatja elő. ...
Nézetünk szerint, ha a stigmák sem külső erőszak, vagy egyenes isteni befolyás útján létesültek, akkor nem marad egyéb hátra, mint szuggesztív erőknek tulajdonítani. Magger professzorral együtt azt is nagyon valószínűnek tartjuk, hogy stigmák létrehozásában isteni befolyás érvényesül, ez is csak a természetes, lélektani folyamatot erősíti, segíti, s hathatósan fokozza ezt.
A bizonyíték a stigmák olykor tömeges feltűnése, amely nem csalás, hanem a hisztériáknak tudhatók be. De bizonysággal szolgál napjainknak egyik esete is, amely magának a hivatalos Egyháznak a figyelmét is magára vonta és ítéletét provokálta. Pater Pio Pietracalcinában S. Giovanni Rotondo kapucinus kolostor szerzetese, a Foggia egyházmegyében, újabb időkben egész zarándoksereget vonzott magához az ő stigmáival. Külső erőszakot, vagy csalást az ő esetében kizártnak lehet tartani. Ilyet a hivatalos vizsgálat sem állapított meg. Tehát lehet, hogy ezek a stigmák isteni munka eredményei, misztikus jelenségek? Halljuk csak a S. Officium ítéletét: "A Szt. Officium a végrehajtott vizsgálat alapján kijelenti, hogy a tények természetfeletti jellege nincs bizonyítva."
Ugyanezt a határozatot a Szt. Officium 1924. július. 24.-én megismételte, a P. Pióhoz való zarándoklatot és az erre vonatkozó sajtótermékeket eltiltotta.
Amikor az Egyház legfőbb fóruma és hatósága - anélkül, hogy Pió atyát csalással vádolná, - fenti ítéletét meghozta, szerény véleményünk szerint a szuggesztió által előidézett stigmák lehetőségét elismerte.3
Szalézi Szt. Ferenc - akinek tekintélyét a teológiában és a misztikában minden katolikus elismeri, a stigmákat egyszerűen így magyarázza: "a lélek, mint a test formája, ama hatalomnál fogva, amelyet a testre kifejtett, a sebek fájdalmát éppen azokon a helyeken teszi érezhetővé, amely helyek a Szerelmes sebeinek megfelelnek. A szeretet hatalma oly csodálatos, hogy a képzelőerőnek, mintegy hegyet (élt) kölcsönöz, hogy ezzel kitörjön a külsőig."
Sem a Szt.Officium döntése, sem Salézi Szt. Ferenc tekintélye nem zárja le a kérdést, s a fejlődő természettudományok s kísérleti lélektan, még sok szolgálatot tehet a probléma tisztázására.
Sokan vannak, akik azon stigmákban, amelyeknek természetfeletti bizonyítani nem lehet, a démon mesterkedését látják. Mi sem tarjuk azt kizártnak. De ehhez a magyarázathoz csak utoljára fordulunk, mikor már minden egyéb út zárva van a probléma megfejtéséhez. De még ez esetekben még bizonyosra vehetjük, hogy a démon nem külső erőszakkal operál, hanem ugyancsak a lelki erőket, a fantáziát élezi ki, és így működik közre a stigmák létrehozásban. A közvetlen ok, ez esetben is lélektani.
|