A látható sebek

1918 nyarán Pio atya a szülői otthonban tartózkodott, majd tartományfőnöke Foggiaba hívta és végül a csendes San Giovanni Rotondoba küldte. Innen soha többé nem távozott el. 

A láthatatlan sebekkel Isten előkészítette Pio atyát Krisztus látható sebeinek fogadására. Istennek Pio atyával különös szándéka volt; egész világra kiterjedő küldetést akart rábízni. Erre a rendkívüli misszióra isteni hitelesítésre volt szüksége. Ezért adta meg neki Jézus látható sebeit. Ezek hasonlóvá tették őt a megfeszített Krisztushoz, és egyben hitelesítették életét, amely hatásos prédikáció volt a megfeszített Jézusról.

1918 szept. 20-án nem jelent meg az ebéden. A kolostor házfőnöke a földönfekve eszméletlenül találta. Kezéből, lábából és oldalából erősen szivárgott a vér. Amikor fejét felemelték, tekintete a megdöbbentő látvány felett függő nagy feszületre esett. Ebből megértették, hogy mi történt.

„Mit mondjak, amikor kérdeznek, hogy mi történt – írta lelkiatyjának. – A szentmise után hálaadásom végeztem. Édes álomhoz hasonló nyugalom lepett el. Külső, belső érzékeimet és szellemi képességeimet leírhatatlan nyugalom szállta meg. Tökéletes csend honolt körülöttem. Majd hirtelen nagy béke árasztott el és áldozatkészség az önátadásra … Azután minden villámgyorsan történt.

„Atyám, - folytatta szerényen, félénken, szégyenkezve – meghalok e sebektől és miattuk szívemben támadt zavaromban. Félek, hogy elvérzek, ha az Úr nem hallgatja meg szívből fakadó esengésem és nem szüntetik meg e következményt. Jézus jó! De megadja-e a kegyelmet? Hangos szóval kiáltok hozzá és nem szűnöm meg esdekelni, hogy irgalma ne a kínt és a fájdalmat, hanem e zavart vegye el tőlem.”

A házfőnök atya nem tudta, mit tegyen, mert az eset híre gyorsan elterjedt a környéken. Értesítette a tartományfőnököt és utasítást kért tőle