Végzetemmé váltál, s én viszont neked.
Még a halál sem tépheti ki kezemből kezed.
Írom neked e verset vérrel, verítékkel,
a szerelmet, mit irántad érzek, nem mérheted mértékkel.

Rám néztél, nem értetted a dolgot, sírva kért szemed.
Tudnod kell! Szerelemből szúrok, történelembe írom neved.
Kalapál a szíved, lehelleted reszket, hevesen ver az ütőered,
melyből halálos döfésem után véred patakokban ered.

A véredben fürdök, rémült tekinteted szemeimbe mered,
átölellek kedvesem, s gyilkos késem szívembe verem.
Tetemünket takarja a sír, mit kettőnknek ástam, a néma verem,
ott nem láthat senki, nem fájhat semmi, ott Örök a Szerelem.