A vallásos irodalom központjai a kolostorok voltak, mely keresztény világszemléletet közvetített. A földi élet, és boldogság megvetése, bûntudat és vezeklés jellemezte. A túlvilági boldogsághoz az aszketizmus, önkínzás és alázatosság vezetett. Az irodalom nyelve eleinte latin volt, de késõbb megindult a szövegek átdolgozása a különbözõ nemzeti nyelvekre.
    Mûfajai: imádság, prédikáció, passió, példa, látomás, himnusz és legenda.
    Az egyházi szertartásból alakultak ki a középkori drámák, melyek egyszerre három szinten is játszódhattak: a pokolban, a földön és a mennyben. Mûfajai: misztérium (bibliai történetek színpadi elõadása), mirákulum (szentek életének csodás eseményei, szenvedéseik és vértanúhaláluk), moralitás (az ember életútjának bemutatása erkölcsi tanító szándékkal, erények és bûnök viaskodtak az ember lelkéért).
    A világi szemléletet képviselõ lovagi irodalom, trubadúrlíra és vágánsköltészet (vágánsok = tekergõk) nyelve már nemzeti volt