A 2003. június 1. vasárnapi bemutatót Lady és Lord Andrew Lloyd Webber is megtisztelte jelenlétével. A zeneszerző az előadást a tizedik sorból nézte végig, majd elfogadva Szirtes Tamás invitálását a szereplőkkel együtt hajolt meg a színpadon. A premiert követő fogadáson bevallotta, hogy roppant kíváncsian várta Az Operaház Fantomjának első önálló, az amerikai és londoni előadásoktól különböző változatát. A produkció látványvilágával, az énekhangokkal és a könnyed, precíz és gördülékeny összmunkával a Madách Színház és Szirtes Tamás a Macskák után másodjára is kivívta őszinte elismerését. Mindhárom szereposztás valamennyi szereplőjének külön gratulált, majd felfedte azt a szándékát, mely szerint a jövőben komoly együttműködésre számít a tehetséges alkotó csapattal és társulattal egy készülő új produkciójában.A produkció díszlete látványos, sokszínű és monumentális. A Kentaur tervezte színpadképek a néző elé varázsolják a párizsi Operaház csillárát, nézőterét, több előadásának részletét, az Operaház kupoláját és az alatta meghúzódó csatornarendszert, öltözőket, az igazgatói szobát és néhány további sejtelmes helyszínt. Vágó Nelly jelmezei remekbeszabottak, a negyven képből álló előadás folyamán a kórus tagjai 8-10-szer, a főszereplők tizenötször öltöznek át.
Szirtes Tamás rendező vezetésével a közreműködők május elejétől reggel és este is próbáltak mindhárom szereposztással. A május 13. kedd esti zenekari ülőpróbán került sor először a szinte kész zenekar és az eddig zongorakísérettel próbáló színművészek első "találkozására".
Az utolsó napok feszített munkatempóban teltek ugyan, de az előadás lendülete jókedvet biztosít a teljes stábnak.